„Előbb föld illat, aztán vihar előtti feszültség, aztán hideg, adventi harangszó, hajnali fáradtság.”
Az ember nem birtoklója, nem uralkodója a körülötte lévő világnak, csupán része, akinek az a feladata, hogy a természettel egyetértésben, de nem ellenére alakítsa azt. Megőrizve mindent, amit nem szükséges átalakítani. Ennek a megkímélve teremteni elvnek jó példája a falusi ember. Tanyái, falvai szerves részei a tájnak, nem kíván túl tenni a körülötte lévő természetnek. Munkájával nem okoz visszavonhatatlan károkat, csupán megélhetését biztosítja.